Szóval ez a bejegyzés már egy hete meg kellett volna íródjon. De sajnos az utóbbi időben Blogger és én nehéz párkapcsolati időszakon mentünk keresztül. Legyen elég annyi, hogy nagyon megsértődött, és azt mondta: "Bejegyzést szeretnél írni? Háh. Az szívás." Szóval nem írtam bejegyzést.
Eleinte még az oldalt sem volt hajlandó megnyitni. Mármint CSAK a bejegyzésírós oldalt - hogy még kegyetlenebb legyen. Aztán mikor sikerült (olyan 10 perc őrült kattintgatás után), nem engedte, hogy címet írjak. Pedig egy bejegyzés nem bejegyzés, ha nincs valami jó hosszú címe. Majd mikor látta, hogy engem ezzel sem tud elintézni, elkezdett valami hibaüzenetet dobálni hozzám hosszú perceken keresztül. És akkor elegem lett.
Másnap ismét megpróbáltam. És sikerült. Megírtam a szöveget, de még a videót sem volt időm beszúrni, mert egyszercsak lefagyott az oldal... és elveszett a szövegem. És akkor megint elegem lett.
Aztán a következő nap ismét próbálkoztam. Megírtam újra a szöveget, majd megpróbáltam beszúrni a videót... Mire Blogger közölte velem, hogy "sajnálatos" hiba történt, és ő bizony nem fogja nekem ezt a videót ide beszúrni. Nem adtam föl és tényleg sokáig próbálkoztam. Azaz még pár napig. Aztán már kezdett gyanús lenni, miután Szonjának sem sikerült. És ekkor vettük észre, hogy bizony 111 MB-os a videó, szóval utólagos apró változtatások után sikerült feltölteni. U.U
~~~
Viszont most írom újra harmadjára a szöveget és kicsit belefáradtam. xD
Na de akkor kezdeném is. Ugyebár múlthét szombaton volt animecon. Ahova mi el is mentünk, csak bizonyos.. ehm... technikai problémák adódtak. (nincs pénzünk)
Szóval végülis a conra nem sikerült bejutnunk. De amíg azzal próbálkoztunk, találtunk hátul egy nyitott kaput. Kicsit gyanús volt ugyan, meg az a nagy biztonsági kamera sem volt túl megnyugtató, de ez egyáltalán nem gátolt minket, bátor felfedezőket abban, hogy gyakorlatilag illegálisan belógjunk. Egyébként még így sem a conra jutottunk be, amilyen szerencsétlenek vagyunk. Helyette valami édességfesztivál félére keveredtünk. De végülis nem bántuk meg, mert kaptunk ingyen palacsintát. :DD
Aztán kifele menet észre vettük, hogy rajtunk kívül minden embernek sárga karszalagja van. Hát ez volt az a pont, amikor elkezdtünk aggódni, hogy már sose jutunk ki élve, és életünk végéig arra leszünk kárhoztatva, hogy ingyen palacsintát együnk. D':
...De végülis kijutottunk. Nem tudtuk, hova mejnünk, viszont a sok palacsinta után megéheztünk. (igen ez így történt.) Ezért hát célba vettük a Mammutban található Burger Kinget. Megjegyezném, hogy az egy felettébb király hely. Volt ott valami galéria-féleség, ahol hatalmas ablakok voltak és így tökkkéletesen le lehetett látni a lent üldögélő emberekre. És tökéletesen ki lehetett őket parodizálni. De a többit elmondja a videó.
És most felettébb boldog vagyok, hogy túljutottam ezen a bejegyzésen. De egyúttal rájöttem, hogy basszus jövőhéten megint con. Szóval addig felkészülök lélekben egy újabb párkapcsolati összecsapásra Bloggerrel.
Nektek meg további szép hétvégét. (Ezt eredetileg tegnap írtam volna és akkor még jól is hangzott volna)
Ég veletek.
